Egyáltalán nem vagyok egy grafomán típus, mégis belekezdtem. Ilyen az amikor fortyog valakiben a felgyülemlett tapasztalat és kikívánkozik. Lehet, hogy ez így nagyképűen hangzik, pedig nem az, vagy legalábbis nem annak szánom, egyszerűen ez az igazság.

Tizenöt éve kezdtem épületgépészeti tervezéssel foglalkozni. Az eredeti szakmám egészen más volt, de az élet úgy hozta, hogy ebbe is belekóstolhattam, és ízlett. Annyira, hogy idővel leváltotta az eredetit és már ebből élek.

A kezdetek teli voltak bizonytalansággal és zökkenőkkel. Állandóan újabb és újabb kérdések kerültek elő a semmiből és hálás lehetek a sorsnak, hogy ilyenkor mindig volt egy Mester, aki vagy megválaszolta ezeket, vagy iránymutatást adott hogy merre keressem a válaszokat. A válaszok – mint egy puzzle darabjai – kirajzoltak egy képet a fejemben az épületenergetikáról, a fűtési-, hűtési,- és szellőző rendszerekről, ezek egymásra hatásáról és az alkotóelemek közötti összefüggésekről. Ezek összessége nem más, mint egy tapasztalatokon alapuló szemléletmód, ami így, ebben a formában nem szerepel sem a tankönyvekben sem a szakcikkekben. Ezt próbálom meg a lehető legegyszerűbb, legközérthetőbb módon átadni az Olvasónak, mert ahhoz, hogy felelős és jó döntést tudjunk hozni az ingatlanunk energetikai rendszereivel kapcsolatosan, kell egy minimális rálátás a dolgok működésére.

Igyekszem tanulni a hibáimból de nem vagyok tévedhetetlen. Minden szó amit leírok a legjobb tudásom és meggyőződésem szerinti, de az egyes műszaki alternatívák minősítése, vagy az azok közötti választás minden esetben egyfajta értékrendet (az előzőekben említett szemléletmódot) is tükrözi. Ezzel az értékrenddel nyugodtan lehet, sőt kell is vitatkozni, ha valaki nem ért vele egyet. Kicsit olyan ez is mint a foci vagy az autók: ahány embert kérdezünk annyi félét mondanak és mindenki ért hozzá. A kereskedők egyoldalú, féligazságokkal tűzdelt rábeszéléseivel, és a városi legendákkal azért nem árt vigyázni.

Én mindenesetre mondom a magamét….

Klagyivik Csaba